te
akár a szél
olykor puhán átkarol
vagy morogva belém karmol
azaz most
inkább te a második
ahogy nem szólsz
a másodperc elálmosodik
nevetve torz
szinapszisok üregeiben
toporzékoló kis semmiken
ahogy várom hogy
hangszálaid érje parány rezdülés
és te hozzám duruzsolva
azon gondolkodok
miért szúr gyomorba
ez a csönd mint a kés
valahogy ez nekem
egy pók-könnycseppet sem
okés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése