B.L. személyének
Még egy pohár
a három fa alatt
a hegyek messze néznek
hoztam naplót
meg néhány gyerekjátékod
lecsapolom a mocsarat
ha kéred
meg a kávéfőzőt
orosz filmek
törött fejszék
azok a szavak
a temetőben
egy csalogány mondta
ha felboncolnának
szíved eltakarná
Dél-Amerikát
ha igen hát
odaköltözöm
Szó. Szavak.
Só. Savak.
Madár. Féreg.
Nektár. Méreg.
Dalok. Táncok.
Vakok. Ráncok.
Tavak. Ködök.
Erőlködök.
Száguldás. Gátak.
Szelekben. Látlak.
Esőkabát. Pokróc.
Magadban. Sodródsz.
Szótlanul. Fehér lapok.
Gyűrött, balga gondolatok.
Szélben szalmakalapok.
Mesét kértél. Csendet adok.
Kérdések közt tévelyegve,
Mindenhol csak zárójelek,
Ölelkező ellenfelek,
Simogató acélpenge.
Lassú lábnyom tükörképe
Zavaros, zöld pocsolyán,
Vagy Júdás minden szenvedése
Az utolsó vacsorán.
Majd ha hátamon cipelem
A saját ébenkeresztem
Ott leszel majd, hogy bár
A vaskaput kitárd nekem?
Mérföldkövek, süllyedő múlt,
Toporzékoló halk vonalak,
Megbogozott emlékfonalak,
Hol egykor szörnyű csata dúlt,
Most csak szürke betonfalak.
Elrejtőzni egy szelencében,
Milliónyi dárdaéles tekintet elől,
S ha a tér s az idő is összedől,
Mosolyogni egy sárga képen,
Egy lélegzetnyi magány felől.
gondolkoztál
mi történne
ha egy bodor
vihar felhő
nem zokogna
hanem inkább
hasát fogná
nevettében?
Ha kéred repül
Vagy szétgurul
Molekulákra a padlón.
Hasadékba települ
Cseppeken alul
Hálásan pislog nem vádlón.
Pedig még dübörögnek
Fanyarsárga hanghullámok
Ficánkolnak csintalan vak gondok.
Neki szöknek érdes kőnek
S beláthatatlan tenvilágod
Felássák féleszű vakondok.
Sűrűkék ragyogó
Millió pillangó
Szemedben parázs tó
Parázs tó éji nap
Holdsugár hajadnak
Illata elringat
Elringat csendesen
Ujjaid keresem
Szundítsál kedvesem
Kedvesem suttogják
A neved ráncos fák
Elringat a világ
A világ hajnalt költ
Csillagvár összedőlt
A hamva méregzöld
Méregzöld zene szól
Gúnyosan araszol
Várok míg elalszol
Elalszol békesség
Zakatol óvlak még
Míg az ég sűrűkék
