tömött köd és alacsony hó zakatol
dideregve szívbillentyű vacakol
szemet hunyni s megszületni valahol
míg ez a föld hóvirágot szimatol
rekedt tüdőbe lélegzet beragad
minden szépet félszivárványt letagad
sárból s ködből emel dühös falakat
ébredésre zárul össze a lakat
odabenn egy ázott álom didereg
kit még a futóbolond is kinevet
ha nem lát lángot könnye néha megered
mérget s maró savat visznek az erek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése