2010. december 7., kedd

17.

Az út menti fák

miért menekülnek

oly sebesen arra,

ahonnan én épp

megszöktem

zaklatott reményt,

ingatag álmot

lesve?

Hisz ahonnan

én jövök, ott

csak megfakult hangulatok

és törött orrú tegnapok

tántorognak

részegen.

S ahogy a madár száll

ágról ágra,

úgy szállnak ők is

szívről szívre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése