tompán tántorognak
a falak
ahogy az esti homályon
átszűrődnek a
város kontrasztos zajai
a hangzavar
zavartalanul önlik át
az ablakon
megduplázva a tévelygést
mohó dacos álmok
elárasztanak locsogva
mint szutykos cellát
a fényözön
ma este elszökök belőled
és magamba
költözöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése