váróterem

Sóhajok masíroznak ki, be, pórázon semmitnéző gazdáik.
Nagy gondolatoknak belépni tilos.
A székek lehasználtak, neonszürkék. Hullik belőlük a szivacs, csörömpöl
a földön. Két ajtó, egy bejárat, egy kijárat, mint minden rendes organizmusnak.
A sóhajok cserélődnek, egy csendesebb épp most vezet ki egy olyan tipikus
rőzsegyűjtő anyókát. Helyette érkezik egy karcosabb, gazdáját leülteti:
bajszos,, beesett arcú, nyugodt.
És ez így tovább. Időmértékegységek. Cipőtalpak és padló - jambusban. Orrfújások.
Rutinszagú az egész. A terem csak vár, vár... de kire?