- lopott ötletek jegyzéke-
szobor. szó. bor.
szóból. szóba.
szoba - abban négy sarok.
mert ez így van rendjén.
rendszerető.
rend. szerető. rendszer evő.
elgáncsolt rutinok. eltűnés, feltűnés.
megint a szavak… vak. meg. int.
lehetne talán ebből vers is.
veres. véres. város. várós.
várakozó, vár adakozó.
minden várásom odaadnám.
de hát itt csak előszobába se való betűfröccs,
avas levest játszva kagylóba ömlik.
mert a betűk nem viselkedhetnek másképp.
egyik kifejez.
másik befejez.
a harmadik elment vadászni.
a negyedik megsütötte.
az ötödik megette.
a hatodik kívánta.
a hetedik - erről a költő mindent elmondott.
a nyolcadiknak senki se tudja a nevét.
a kilencediknek még csak nem is köszönnek.
semmit se köszönnek.
a tizedik lefejez.
"szeretlek."
szered lehetnék. mert ilyen szerekre szükség van.
lehetnék kábszered, óvszered,
kényszered, rendszered, viszered.
és a feltételes mód ügyesen,
a szekrényre-fel-tétel
mert nem szívom a port túlságosan.
pedig dehogynem.
hát én szívom, szakszerűen szívok, beszopok.
akár a csecsemő. vigyázásra van szükség itt.
csak itt én vigyázok. ázok.
vigyél haza, jó?
ha-ha-ha-ha-haza.
ha-ha-ha-ha-ha-halkan.
ha-ha-ha-ha-ha-ha-hahotázzunk azon,
hogy a lábaim megint
magasabbra kerültek, mint a fejem,
s a Newton által felismert
(felismertél te is a cafatomról.
fel is mertél volna emelni.
fel is... fél is. félre is.
félreismertél. vagy én magam.
- megint az én és a magam.
és az első szám első személy.
egy szem éj se jut illatoddal ide.)
felszáradt büszke, elkeseredett,
szűkszavú, polgárpukkasztó köpésekkel
tapétázott járdaszegélyre.
ha-ha-ha-ha-ha-hallgatás lett a vége.
és ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-halál.
no ugye. mert nem több az egész lét
(lét ittam az este),
mint kimustrált grammatika.
egy betű ide-oda, egy világ ide-oda,
egy életem, egy halálom, a kezedbe ajánlom.
mert ne haragudj, nem volt virág,
de azért a puszta a kezem,
költők okádják markomba nyavalygásaik,
költő mindenki, aki szenved - elnyerve a rokonszenvet.
fel is út, le is út,
gyúrok törpe-alakút
taknyomból
- mert ő is odapöffeszkedik az orrba,
mint az illatod
- szimmogok miattad,
ezt olykor te is hallhatod -,
önismétlésbe borul
a szívkamarazene négyhatod.
eretnek ereknek rajzolja össze a bányáit,
banyák kucorodnak,
mézeskalácsház felfalva,
a kemence használhatatlan,
a nemesi sarjaknál a kényszerházasság a divat
- nem esik messze az alma a kígyótól,
aki eszik belőle, azt már a törpék
se támasztják fel,
pedig enni kell,
ha meghalunk is,
másképp miről szólnának
a novellák.
kacatok és moszatok
és kacajok és maszatok és kötőszók
- (az "igen" és a szinonimái, mert azzal összeköthetnél) –
pogány kötelékek hasadnak négybe,
erről már legendát is írhatnánk,
mondjuk, a herceg haljon meg.
tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába - hibába hányt a bánat,
hibás vagy defektes, tudat nincs,
szél nem jár, eszmélet nincs,
szél nem repül, a külvárosokban
se nyugszik a nap,
a szél a csontban van.
azért van köröttünk a világ,
hogy kiszámítsa az Otthon térfogatát,
az otthon nem hely, itt belül van,
a szél is belül van,
szélellbélelt Zordonbord,
a fenyők elvándorolnak,
a Szót eldömdödömik,
jelentésébe úgyis történelmet véstek,
a kések késnek,
egyikkel mannát szelnék,
másikkal akármit,
amíg a Holló a kárait akárkinek
akárhol dühöngi ki.
ki dühöng, dong.
a méhek hordják a mézet,
a kaptár zörög, a királynő a herékkel...
ilyen ez.
mert másképp hogy is lehetne,
más képet hogy is festhetne,
foshatna az arcomba,
arc combra simul és közé,
a hangvillával valami őslakosok
zsigereket zabálnak,
a karmester pálcájával a rizskörítést,
kerítés nélkül elszöknénk,
hisz barmok vagyunk, barmok, bármerre
- whiskey bár merre? lányt akarok,
mondta a Gyíkmester és megint a por,
az orrba kotor,
s álmostól az ostor
életet kóstol.
számadat van.
szájadat én.
és az énekből kifogytam,
most rajtad a sor,
előtted a sor,
én is a sorban,
alagsorban,
szolgasorban...
szerelem.
felszerelem.
leszerelem.
kiszerelem.
beszerelem.
égtájak és teológiák.
rágcsálhatnék neológ imát.
mert kifele rágni érdekesebb.
rágok, ragok, haragok, maradok.
marsz. adok.
ide. oda.
hidak vannak.
hidak vagyunk,
hidd! mondják,
hogy minden jobbra fordul,
én balra mentem, bal-szerencse,
szerelemszemcse,
szemcsepp lettem,
lennék
szemedbe
szemedből
szerelmedből.
mert mit tud a szó?ragadni.
belém.
ragadozni.
engem.
ragaszkodni.
hozzád.
feltűnések és eltűnések,
tűnődünk, tündöklünk,
tündérszép leányok és
a marton vörös iszap
s weöreös sorban vörös faszak,
nyers hús, nem zabálni,
csak a szaga,
ahogy áldozatot.
vagy áldomások.
vagy állomások.
álom. mások.
vonatok másfele.
égtájak égetnek.
a zsarátnokot sose láttam,
ő se engem,
valahogy mindig elkerültük egymást,
mint a tavat, azt is csak megkerülni,
formás fenekét simogatni,
kérek az iszapodból.
de hát a fiúk hazatértnek.
a lányok soha.
megint az otthon felvázolva,
a váza eltörött,
a nyár borától hánytunk mind,
szóra sem érdemes,
sóra szem véreres,
anyagok és feszültség,
anyák és feszület,
slágerek és ajtózörej,
mert a zár bekattan,
bekattantam,
bezártam,
az ide és az oda,
semmibe,
sehova
s te se én
csata.
terén.
nem dicső, nem menő,
nem is harc, csak agyvelő
a pázsiton.
legyek moraját ásítom.
játszani ki akarna most?
a páragőz megéget,
cukor nélkül gyűröm magamba a feketéket
nincs idill, nincs semmi sem
a Görcs én vagyok!
maradjunk ennyiben.
nem zavar és nem kavar
és nem zizeg és hadar
és nem keres és nem akar
és nem ápol és nem takar
föld csak a száj is
és minden szó giliszta
ahogy kinyúlik a szájból
lépj rá, különben úgyis megfullad
hogy kegyetlen ez
kegyelet ez.
gyorsabb így.
hátranéznék.
hátam sincs.
nincs aki fedezzen.
felfedezzen.
feledkezzen.
veled kezdem,
ha verset írnék,
talán ott hős bírnék lenni.
ott lehetnék a lézerszagú SzuperSemmi
szegek a homokban.
megfeszült talaj.
uborkára ecet.
kenyérre zöldült karaj
lehetnék ez én.
vagy szemed alá araszolt szempilla
gerincbe fúródó vasvilla
kabáton nyújtózó csincsilla
önkifejezés és önlefejezés.
indulatok indulnak,
integetnek, intelmeznek.
védelem nincs.
vádolom.
vad ólom csorog szerteszét.
hallgasd a pszyché halk neszét
kis balázs is alszik már a dobozban
az utolsó villamosok feléd
csak bérletem nincs
az ellenőr meg vigyorog
feladni eladni odaadni megadni
nem is nagy dolog
magánzárkáknak mind behódolok
mint a horgász
- ki itt a bot, ki az említett féreg és ki a horog -
olyan ez az ötlettár, mint a kurvák.
ez is arra vár, hogy elvigye valaki
s ne pénzt.
mint már mondtam, lennék szó vagy cigi.
szájüregedben terülni szét
fogaidra rákucorodni egy picit.
belemocorognék az egzisztenciádba.
és moshatod a fogad
- ha kagylód is lennék -
mindhiába.
"iskolába fáj a lába" - hazavinnélek -
ezer világba
de félek
én mint Hontalan
hajléktalan
viszketni fogsz tőlem
és körmeim tövig rágva
így nem vakarhatlak
és a nyelvem amputálva
így sebeidet sem
és idő sem vagyok,
hogy orvosolhassalak.
pedig lehetnék
- bérház, tigris, génsebész,
spenótzabáló, hős tengerész -
add ki a lakásod, legyél a dzsungel,
legyél a génhiba, legyél a hajó, legyél...
Lennék, LENNÉK, LENNÉK én AKÁRMI
- csak molekuláid, rezonanciád, energiád (ésatöbbi),
mosolyod, tükröd kereső
kisfiúnak ne lenni...
(azt hiszem, nem variálom tovább a semmit.
nem lesz ma semmi sem itt.
rajtam áll minden, hogy holnaptól, ugye?
rajtam áll. két lábbal. nyomorom magánügye,
lépni kéne, csobban a láb
ezer manccsal cibálja a láp
a rádgondolás nem hagy alább
dögölj meg, dögölj meg hát, világ -
mondanám, ha költő lehetnék
de nem emel föl, betemet az emlék
szemhéjamra - belül - festetted szemed rég.
Én gyávakond és galacsin. mi mást is tehetnék?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése