vacognak a vízcseppek?

alkalmatlan tavaszok lesnek
hajnallal hasadnak
mint szíj a hátból
napot vetnek a világba
hogy a kertemben maradt csöpp
eltaposott megbarnulbarnult szétdobált
havon lapuló utolsó lábnyomod
felszárítsa végleg

mondhatnám megrémít ez
de tudom így belebújsz
tengerekbe
pocsolyákba
poharamba
talán egyszer be is lélegezlek
csak hogy a füsttel együtt
kifújjalak a mindenségbe