Suhan a csend, ahogy a ködfoszlány
a családfák ágai között dörmög,
félreértett táblák, zárt osztály,
véreres markába röhög az ördög.
Vigyázzba áll a háton a szőr,
ahogy csikorog a csillagok hamva
talpa alatt. A bizalom összedől,
romjai izzadnak, könnyé rothadva.
Beskatulyázhatóságtól rettegő álmok
aszott pengéket markolnak dadogva,
az idő- és tériszony hörögve tátog,
zsákutcákat s emlékeket szorítanak sarokba.
Ha megszökik a négyszemközé zárt
titkok hada, s a valóságba vágtat,
Felgyújt minden vágyat és határt,
S démonból lesz igavonó háziállat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése