Ajtókat, kötetet, embert
becsapnak, ha az nyitva áll,
s megszédül, mint vízbe kevert
só és a cukorkristály.
Mégis ficánkolnak kulcsok,
könyvjelzők, szeretők,
csattognak korsótalpalatti pultok,
orkánok játszanak teremtőt,
s amíg egy pillanatnyi örökkévalóság
egy szem-utcának szem-sarkában
bókokkal vigasztal szem-szajhát,
s chansonokat énekel,
varázsol a vatta-világ,
ajtót, könyvet
s amit lehet
kulccsal, kóddal nyitni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése