Szemközt guggolt az éji Csend
olcsó lámpám hajlatában,
egy másodperc körútra ment
s nyomban követték százan.
Gondoltam, netán éhezik,
talán prédát lesve vár,
fölszáll egészen istenig,
mint egy dühös vészmadár.
Már nyílt az ajkam, hogy kérjem,
legyen velem igaz barát,
de földön koppant egy porszem
s ő széttépte önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése