A kócos hajú Hétfő
kávészagra botladozgat,
meztelen talpa alatt
csoszog a linóleum,
s ahogy a kávé lefő,
alig párolog a harmat,
tövig döfi a kanalat,
s nyílik a Nap-múzeum.
A kávé-köd motyogva
vonul végig a mezőn,
a patakban szutykos lesz
a lába, tusolni megy.
A fény első sugara
szétfröccsen a tetőn,
magába nyeli az eresz,
majd mindehová becsepeg.
Ráncokat hunyorítva homlokára
italából szimmogva kortyol,
megvénült már szegény pára,
Hajh, pedig kalózkapitány volt
hajdan, fergeteges csaták várták,
dicsőséges volt, míg egyszer
elveszítette a jobb lábát,
így ma is a ballal kelt fel.
de ma. pedig az tegnap. s most mégis ma, minden bal, minden más, minden rossz
VálaszTörlés