Kazánszagú éjszaka volt,
kint csak pár nesz motoszkált,
éji árnyékokat keresve
majdhogynem köddé vált
a testem hetven százaléka,
fröcsköltek a pórusok,
dübörögtek a rovarok,
ragadtam, mint a szurok.
Az se lepett volna meg,
ha éji-báb lengett volna
körbe a szobámban,
s megremeg
a világ.
Vagy valami ilyesmi.
Mondanom sem kell,
nem tudtam elaludni.
Két forgolódás között
eltűnődtem, hogy lehet,
hogy még sose járt vizitbe
nálam bár egy kísértet,
lidércek meg mumusok,
mindenféle rút borzalom,
szörnyek az ágy alatt
vicsorogva, amíg alszom,
vagy esetleg ők is vajon
csak azért rejtőznek,
mert Én fekszem az ágyamon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése